Nem gondoltam volna, hogy megint belevágok /immár harmadszor/ a blogolásba, most blog.hu-s felületen :) Nehezebb, mint a blogspot, de

asszem megbirkózom vele!

Remélem, egyszer majd sokan fognak olvasni, és sikerül legalább néhány embernek örömet/szórakozást/fényt/akármi jót vinnem az életébe, mert:

És lám, ez vagyok én: egy lány, aki elhiteti a haldoklóval, hogy van remény, aki megtanít egy felnőttet nevetni, és elhiteti a gyerekkel, hogy léteznek csodák. Aki bármikor odatartja a vállát egy megtört léleknek, aki akkor is mosolyog, ha mások mosolyognak rajta, aki nem hagyja sírni a maga körül lévőket és aki addig nem hagy el, amíg szükséged van rá. És ez is én vagyok: aki eltűri, hogy minden cselekedete ellenére tőle sosem kérdik, jól van-e? Miért olyan nyilvánvaló, hogy velem minden rendben van, hogy nekem nincsenek problémáim? Miért hiszik azt rólam, hogy tökéletes vagyok? Csak egy átlagos, szürke senki akarok lenni. Mert valójában az is vagyok.

Jó is lenne, ha ilyen lennék... Nem tudja valaki, honnan való ez az idézet? :) Egy hotdogos profilban olvastam, imádom...