Rég voltam c:
De most érdekes hírekkel jövök: kreatív munkálataim hivatalosan is elkezdődtek, ezzel a próbababával, amit fülbevaló tartóként hasznosíthatunk c:
Íme:
Leírását a Cherry magazin első számában megtalálhatjátok majd, ha valaha is elkészül :DDD
Legromantikusabb film: Szerelem a végzetem, Titanic
Legszebb virág: vörös rózsa
Legromantikusabb város: Mór
Legjobb tévésorozat: Így jártam anyátokkal, dr House
Legjobb barát/barátnő: cseri, lúcsi, zenekarosok... sokan vannak hálistenxD
Legjobb zene: https://www.youtube.com/watch?v=eDd0XlkYRBw
Legjobb weboldal: outsapop.com psimadethis.com,
Legszívtipróbb pasi/legvonzóbb nő: Axl Rose fiatalon :DD a másikat nem írom le ide :D Hívjuk Hubának ezentúl...
Legjobb az életben: az alkotás, a kreativkodás
Leghangosabb ember a környezetedben: Dorka
Legaranyosabb állat: baglyok :D
Legérdekesebb könyv: HP
Legfinomabb étel: Tiramisu /nem ám a mcdonaldsos, hanem sk/
Legigénytelenebb design: ...
Legszimpatikusabb karakter egy filmben: A Voltban az a nagyszemű höri
Legpocsékabb kaja: menza,
Legmeglepőbb esemény az életedben: h megszülettem
Legszebb táj: Budapest este a repülőből
Legdurvább film, amit láttál: Horrora akadva 3.
Legkiábrándítóbb tulajdonság: ha valaki hajlamos arra h fura hangokat adjon ki a szájával /cuppogjon/
Legjobb klip: https://www.youtube.com/watch?v=VuNIsY6JdUw
Legmeghatóbb esemény az életedben: top secret
Legunalmasabb napod: amikor unatkozom?? változó
Legjobb estéd: amikor Erdélyben volt turné, annaka két hétnek minden estéje :b
Legfélelmetesebb álom: egyszer megölt egy háromméteres menyét... esküszöm!
Legcsodálatosabb érzés: jóllakottság xDD nemám, a siker
Legszebb emlék: sok van
Legvidámabb ismerősöd: Kala Ditta, azt hiszem...
Legősztintébb mondatod: szeretlek.
Legfontosabb számodra: a családom.a barátaim.
Leghosszabb utazás: olaszo.
Legnagyobb veszteség: lett volna, az h nem töltöm ki ezt a szart... még szerencse h a ritám rávett
Legnagyobb csalódás: amikor 5 legjobb barátnőmet vesztettem el egszerre
Legőrültebb tetted: nem publikus
Legszebb ajándék: remélhetőleg az, amit most karira ogok kapni
Uhh... Eseménydús nap volt... Ne akarom kitálalni itt mindenkinek a zenekar magánügyeit, de azt el kell mondjam, h annyi mindent tudtam meg /fokozatok: perverz, majdnembehányokannyiraperverz, blöáhh/, hogy nekem is sok/k/ volt...
A kocertre, ami Kismartonban volt, nem sokan jöttek el, igazándiból a kőbányai énekkaron kívül nem sok mindenki hallgatott minket /és az énekkarosok, mondanom se kell, h szentlacisok...röhögtek i :s/
De azért jó volt, összeveszésektől, kibeszélésektől, sértődésektől eltekintve is.
Íme, a Haydn terem, ahol jáccottunk:
Nem ronda...
Kezd a blogom Ritaközpontúvá válni, ami persze jó dolog :DD
Szóval leírom neked, hogy mit akartam... Várjál mindjárt eszembe jut!...Öhmmm....Elfelejtettem, baszki!!! Áh, ennyi vagyok, de sebaj... Akkor berakok néhány zseniális kézműves cuccot, h happybb legyek:
Folytatom a blogolás, kizárolagossan az én Ritám miatt :D Szóval, itt egy lista, amit az ő blogjáról másoltam ki, és ideteszem elrettentő példának /persze a saját szemszögemből kitöltve/:
Néhány kép, amik szerintem még a legnagyobb Jacob-fant is meggyőznék:
Találtam egy tehetséget és egy gyönyörű, számomra ismeretlen technikát az etsy.com-on, íme:
Ezakép nem az előző festőtől van, de elképesztően szép:
http://gombekszerek
.blogspot.com/
Wow, imádom ezeket az ékszereket! Ilyeneket nekem is kell csinálnom, mert nagyon jók!
Szeretem a baglyokat... Nem tudom miért, elég furcsa, de a kedvenc állatom :D Itt van néhány kép, amikből montázst /vagy kollázst? sose tudom.../ tudnék összeállítani és kiraknám őket a szobám falára...
Amikor jövünk haza a nagymaméktól s éppen nem olvasok, hanem a tájat nézem, meglátok egy pár legelésző lovat. Nincsenek közel, de látom, ahogy száll a sörényük a szélben, és ugyanazt az ujjongó örömet érzem, mint kisgyerekként. Imádom a lovakat, lovagolni is tudok valamennyire, de időhiány miatt abbahagytam az edzést, és nagyon hiányzik... Öt évesen felkiáltottam volna, hogy "nézzétek, lovak", de ez így tiniként már nem megy... A szüleim is biztos éreztek effélét kiskorukban, de hogy mostanra már elmúlt, az biztos. Nem akarom elveszteni, sem ezt az érzést, sem a másik százat, amit csak a gyerekek éreznek. Bár:
“Mert az ember – ezt egyre inkább hiszem – csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket.”
(Márai Sándor: A bűvész)
“Igazából sosem növünk fel, csak megtanuljuk, hogyan kell viselkedni nyilvános helyen.” (Bryan White)
Nagyon remélem, hogy így van :')
És lám, ez vagyok én: egy lány, aki elhiteti a haldoklóval, hogy van remény, aki megtanít egy felnőttet nevetni, és elhiteti a gyerekkel, hogy léteznek csodák. Aki bármikor odatartja a vállát egy megtört léleknek, aki akkor is mosolyog, ha mások mosolyognak rajta, aki nem hagyja sírni a maga körül lévőket és aki addig nem hagy el, amíg szükséged van rá. És ez is én vagyok: aki eltűri, hogy minden cselekedete ellenére tőle sosem kérdik, jól van-e? Miért olyan nyilvánvaló, hogy velem minden rendben van, hogy nekem nincsenek problémáim? Miért hiszik azt rólam, hogy tökéletes vagyok? Csak egy átlagos, szürke senki akarok lenni. Mert valójában az is vagyok.
Jó is lenne, ha ilyen lennék... Nem tudja valaki, honnan való ez az idézet? :) Egy hotdogos profilban olvastam, imádom...
